Dél-Dunántúl Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján

2013. február 06. 12:23 - Dél-Dunántúl

pic_szko-nagy-kerettel-kek.jpgA Szellemi Kulturális örökség védelmében az UNESCO Közgyűlésének 32. ülésszaka keretében 2003. október 17-én fogadtak el a tagországok képviselői nemzetközi egyezményt. Magyarország vonatkozásában az egyezmény 2006-ban lépett hatályba törvény formájában.
A konvenció értelmében az egyezmény életbe lépését követően a szájhagyomány útján terjedő tradíciók és kifejezések, az előadóművészetek, társadalmi gyakorlatok, rituálék és népszokások, valamint a hagyományos népművészetek védelmére és megőrzésére megfelelő jogi eszköz is létezik.

A jegyzékben jelenleg 14 örökség elem szerepel, amelyből 4 a Dél-Dunántúl régiót képviseli.

Lássuk csak, melyek is azok:

Busójárás Mohácson - maszkos farsangvégi télűző szokás

buso.jpgAz UNESCO első magyarországi elemként a MOHÁCSI BUSÓJÁRÁSt vette fel Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára!
A mohácsi busójárás farsang végén rendezett maszkos, rituális, mai formájában karnevál jellegű felvonulás. A hat napon át tartó alakoskodó szokás tánccal, zenével kísért országos hírű népünnepéllyé fejlődött, amelyben a város lakossága, a busócsoportok, valamint az őket kísérő zenészek és táncosok, továbbá a maszkokat, eszközöket készítő kézművesek vesznek részt. A szokásfolyamatba az ilyenkor ide látogató nagyszámú közönséget is bevonják, akik így részévé válnak a város több pontján zajló eseményeknek. A város önkormányzata és a busócsoportok évről évre közösen szervezik meg a busójárást. A hat napig tartó eseményeken túl a busócsoportok egész éven át aktív közösségként működnek. Ehhez hozzá tartozik a hagyományokon alapuló folyamatos készülődés, az eszközök, maszkok megtervezése és elkészítése, a busóruházat felújítása, az egyes csoportok sajátos járműveinek megtervezése, kialakítása, és a megjelenésük hitelességét szolgáló kutatómunka. A busójárás folyamatában egyformán szerepet kapnak a tervezett programok (pl. busók gyülekezője, felvonulása, a telet szimbolizáló koporsó elégetése, busóavatás, néptáncbemutatók, kézműves vásár) és a spontán akciók és megnyilvánulások (szabados viselkedési formák, termékenységvarázsló rítuselemek, ijesztgetés, játékosság, tánc). A kezdetekkor a mohácsi horvát nemzetiséghez kötődő hagyomány mára a város szimbólumává vált.

Emmausz Bólyban - húsvéthétfői népszokás

emmausz.jpgA húsvéthétfői Emmausz-járás több mint 100 évre visszanyúló, bibliai gyökerű, német nemzetiséghez kapcsolódó szokás, amely a mai napig aktívan él a városkában. Húsvéthétfőn a délelőtti kálvária-dombi szentmise után megtelnek a bólyi pincefalu présházai. A családok, baráti társaságok meghívásra érkeznek, de sokan több helyre is betérnek, látogatják egymást. A pincegazdák az úton arra járó ismerősöket is behívják asztalukhoz. Az együttlét lényege a társas étkezés (a húsvéti ételek és a pincegazda kínálta borok ünnepi hangulatban, de kötetlen formában való közös elfogyasztása), a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt megmozgató szabadtéri játékok. Énekszótól, zenétől, nevetéstől, beszélgetéstől hangosak a pincesorok.
Mindez a kölcsönös ismerkedésre, a közösségi kapcsolatok megerősítésére, vagy újak kialakítására ad alkalmat az ünnep kereteiben, kimondatlanul is szimbolizálva a bibliai emmausz-történet lényegét: meghívlak asztalomhoz, hogy megtudd, ki vagyok.
A Bólyba az 1700-as években betelepült svábság (akkor az összlakosság 90-át alkották) által kialakított szokást mára az egész város magáénak érzi, és egyaránt éltetik a II. világháború után betelepített felvidéki magyarság és a rendszerváltás után pincetulajdonossá váló, bólyi gyökerekkel nem rendelkező Németországból érkező családok is.

Sárköz népművészete: szövés, hímzés, gyöngyfűzés, viselet

sarkoz.jpgSárköz sajátos, gazdag népművészetének kialakulása az itt élő református lakosság 19. századi Duna-szabályozást követő ármentesítése után bekövetkező gyors meggazdagodásának egyenes következménye.
A jellegzetes szőttes- és hímzéskultúra, a gyöngygallér, a színes, nemes anyagokból álló viselet, az ahhoz tartozó kiegészítők - a gabóca csipke, a tornyosbársony - a nyelvjárás és a tájegységre jellemző népdalok és táncok együttesen határozzák meg a sárköziek kulturális önazonosságát.
Mindez manapság a Sárközi Lakodalom elnevezésű rendezvényen jelenik meg egyszerre, így a program a sárközi népművészet és folklór átadásának, továbbélésének, láthatóvá válásának jó alkalma.
A ma élő és alkotó sárközi kézművesek (többségében a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület tagjai), hagyományőrző egyesületekben tömörülő néptáncosok, népdalénekesek, népzenészek a hagyományok életben tartói és továbbadói.
Az átörökítés folyamatában jelentős szerepet vállalnak az oktatási intézmények. Pedagógiai programjaikban kiemelt óraszámban szerepelnek a sárközi hagyományok.

Kassai-féle lovasíjász módszer

kassai.jpgA „Kassai-féle lovasíjász módszer" egy világszerte elterjedt hagyományőrző, sport és szabadidős tevékenység kidolgozott rendszere. Kassai Lajos a IX-X. századi magyar harcművészetre alapozva két évtizedes kísérletezés és edzés eredményeként fejlesztette ki a lovasíjászat modernkori szabályrendszerét és edzésmódszerét, amelyben fontos elem volt a történelmi hagyományok kutatása, feltárása, és átültetése a mai körülmények közé.
A módszer lényege az ember és a ló egységes képzési rendjében, az edzések szigorú rendszerében, a vizsgák és versenyek szabályzat szerinti lebonyolításában fogalmazható meg. Fontos eleme a közösségépítés, amely táborok, nyílt napok, versenyek, bemutatók, élő történelemórák, nemzetközi edzőtáborok tartásában és Magyarország nemzetközi képviseletében nyilvánul meg. A lovasíjásznak tudnia kell meghatározott távolságon belül vágtató lóról előre, oldalra és hátra minél több és pontosabb lövést leadni. A lovassportok között egyedülállóan a lovak és a versenyzők utaztatása nélkül, eltérő időben és helyen versenyezhetnek bárhol a világon.
A magas színvonalú képzést komoly elméleti és gyakorlati tudással rendelkező tanárok biztosítják. Kassai Lajos napjainkban 16 országban tanít. A technikai tudás és a tapasztalat átadása mellett jelentős hangsúlyt helyez a hagyományok ápolására, a természet és az ember közötti egyensúly fenntartására, az emberi tudat, lélek és szemlélet formálására. A módszer terjesztésében a világszervezet több mint kétszáz tagja egyesületekbe (kánságokba, törzsekbe) szerveződve vesz részt. Életük középpontja a lovasíjászat. A lovaglással szorosan kapcsolódnak a természethez, az íjászattal önismeretüket fejlesztik.
A Kassai-féle lovasíjász módszer olyan tudást, tapasztalatot és életmódot örökít át a 21. század emberére, amely alkalmas arra, hogy a modern korban természetközeli élményt nyújtson, és belső egyensúlyt teremtsen.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://itthondeldunantulon.blog.hu/api/trackback/id/tr285065553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.