A kisparaszti gazdaságok eszközkészlete ma már egy letűnt kort idéz.

A termelőszövetkezetek s a nagyüzemi gazdálkodás megszervezése után nem csak az eszközállomány cserélődött le, hanem a hagyományos paraszti gazdálkodás technikai tudása, mezőgazdasági tapasztalatai is feledésbe merültek. A paraszttársadalom legfőbb jellemzője: tagjainak törekvése a föld megtartására, gyarapítására, újabb területek megszerzésére. A szakosodott paraszti gazdaságoknak meglehetős szerepük volt a piacgazdaság kialakulásában. Az ország egész területére jellemző volt, hogy nem a legtöbb földdel rendelkezők tartottak nagyobb számú állatot, hanem a kisebb birtokosok. A legmozgékonyabb tőkét éppen az állatállomány jelentette főként abból a szempontból, hogy aránylag gyorsan átváltható volt földbirtokká. A parasztgazdaságok elsőrendű feladata még a két világháború között is a családi szükségletek fedezése volt.

A parasztgazdák, köztük a dombóvári Bencze Ferenc és József gazdálkodására és életvitelére a helyi hagyomány követésének és a nagy társadalom felkínálta újítások kipróbálásának és alkalmazásának sajátos egyensúlya volt leginkább jellemző. Csak annyit változtattak a búzát és kukoricát előnyben részesítő hagyományos vetési szerkezeten, amennyit a hatalom kényszerített ki; akkor vetettek cukorrépát vagy napraforgót, amikor kötelezték reá. Mezőgazdasági eszközkészletük a Dombóvár-környéki átlagnak megfelelő: ők sem gépesítenek, csak óvatosan korszerűsítenek. A hasonló birtokon gazdálkodókkal megközelítően egy időben szerezték be a kereskedelem kínálta munkagépeket, miközben következetesen állati vonóerőre alapoztak.

A tárlat megtekinthető előzetes bejelentkezésre, a múzeum nyitvatartási idejében:
Dombóvár, Szepessy utca 1. – muzeum.dombovar@gmail.com; +36 20 285 79 59 .