A második napot egy kis ismerkedéssel kezdtük, méghozzá Péccsel. Először a Tűztoronyba másztunk fel, ahova mint kiderült 180 lépcső vezetett fel. Lacival könnyen vettük az akadályt. Innen beláttuk egész Pécset, sőt, a Villányi hegyeket is.

A délelőtt folyamán a Zsolnay Kulturális Negyedbe is eljutottunk, ahol porcelánt festettünk. Mindenki a hozzá illő darabot próbálta kiválasztani: Tomi egy szívecskét, Laci egy malacperselyt, én pedig egy bögrét festettem madár mintával. Rengeteg színes engób közül választhattunk. A rózsaszín festék becsapott, mert kiderült, hogy valójában lila. A kész műveket sajnos még nem láthattuk, mert meg kellett várni míg kiégetik, így majd postán juttatják el hozzánk.

Innen indultunk tovább Bőszénfára, ahol szarvasokkal találkoztunk, sőt meg is simogattuk őket! Nekem sikerült összebarátkoznom Picikével, aki örömmel szelfizett velem. Természetesen ő volt a legsárosabb szarvas az egész vidéken... Olyan lelkesen kereste a kenyeret, hogy még a fülembe is benézett, hátha oda rejtettem. Nem járt sikerrel. Cserébe elmondhatom, hogy a fülem töve is sáros lett. Laci fogta a kenyeres zacskót. Szerintem legalább két kilót fogyott miközben üldözték a szarvasok.

A következő megálló Patcán volt, a Katica tanyán.  Itt Laci és Tomi kemény munkával felhúzta a trebusé nevű kilövő szerkezetet, amit aztán "elsütöttünk". Csúszdáztunk is, egy nagyon magas és meredek piros csúszdán és a vízi lufi csúzlit is kipróbáltuk.

Kaposmérőn, a Kassai-völgyben az íjászkodásban Botond segített nekünk abban, hogy hogyan is kell tartani az íjat és a nyílvesszőt. Eleinte koncentrálnunk kellett, hogy ne a háttérben bóklászó vaddisznókat találjuk el. Szerencsére csak a domboldal szerzett néhány könnyebb sérülést. Kis gyakorlás után Laci a céltábla közepébe is betalált.

Este Kardosfán vettünk részt a Csillagoségbolt túrán, aminek az a sajátossága, hogy nagyon tiszta az égbolt, és zavaró fényektől mentesen láthatóak a csillagok.