"Ó, magyar ifjú, ám utazzál, ha már ismered hazádat. De ha nem ismered: hiába jársz a Níluson, Helvécia hófödte tetőin, Itália kék ege alatt: fajod örök életének nyomait meg nem találod sehol." (Ötvös Károly: Balatoni utazás)

Vajon ismerjük hazánkat igazán? Azt hisszük, mindent tudunk róla? Ha igazi élményekre, az új megismerésére vágyunk, bizony útra kell kelni. S hol máshol is kezdhetnénk ezt az utazást, mint szűkebb hazánkban, a Dél-Dunántúlon?

A kezdet: Mohács és Bóly

Első túránk a régiónk dél-keleti határán fekvő Mohácsról indul,a történelmi belváros szívéből.

Ha Mohácson járunk - és éppen nincs Busójárás - , kihagyhatatlan program a néhány éve felépült Busóudvar. A város büszkeségének, a 2009-ben UNESCO Szellemi Világörökség listájára került Busójárásnak a hangulatát a városba látogatók már egész évben megtapasztalhatják, mert itt szüntelen szól a kereplő, táncba hív a sokac népzene, és mindeközben az ünnepre készülődés mozzanataiba is bepillanthatunk az itt felépített panoptikum segítségével.
A kiállítás megtekintése után térjünk be Rosta Endre, népi iparművészhez, és nézzük meg, ahogy a mester az egyszerű fadarabokból ördögi busómaszkokat varázsol. 

Busóudvar (fotó: mohacs.hu)

A sokác kultúra iránt mélyebben érdeklődők feltétlenül látogassanak el a néhány utcányira található Kanizsai Dorottya Múzeumba, ahol a nemzetiség hagyományai mellett sok száz darabból álló kerámiagyűjteményt, a különböző korok népviseleteit, bútorait, használati tárgyait, és a várostörténet emlékeit is megtekinthetjük egy helyen.

Európa egyetlen ismert és működő taposómalma (fotó: www.patakmalom.hu)

Mohács egyetlen ipartörténeti műemléke a Szent Miklós Vízi- és taposómalom a város külterén, a Csele patak partján áll. A "legnagyobb Mohácsi", Bugarszki Norbert, aki lakóhelye iránti tiszteletből egyébként fel is vette a "Mohácsi" előnevet,  2008-ban gondolt egyet, és megvette, majd két kezével felújította, s látogathatóvá tette a romokban álló épületet. A vízimalom nemcsak attól érdekes, hogy a mai napig működőképes, és kövekkel őrölnek benne, hanem attól a sok száz kézi készítésű lisztes zsáktól is, amelyet az évek során a környékbeli, sőt egész távoli (erdélyi, felvidéki, kárpátaljai) családok hordtak össze a malomba. Micsoda élmény lehet, amikor egy-egy gyanútlan látogató felfedezi saját családjának nevét, díszítési csíkjait, vagy címerét egy-egy kiállított zsákon! Sok kedves történetet tudhatunk meg ezzel kapcsolatban a tulajdonostól.
A taposómalom alig két éve áll a vendégek szolgálatára. Igazi ökofitness - mondja Norbert, és valóban az. Európa egyetlen ismert, működőképes, emberi erővel hajtott malomberendezését mi magunk bírhatjuk munkára, ha a kerékbe beállva egy "kis" sétával működésre késztetjük a gigantikus szerkezetet.

Mohácsi Nemzeti Emlékhely (fotó: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság)

S ha már a Csele patakról esett szó, minden bizonnyal mindenkinek a nagy, 1526-os mohácsi csata jut eszébe, és ezzel együtt a csata helyszínén kialakított sírkert, a Mohácsi Nemzeti Emlékhely.
De valóban itt volt a csata? Nem is olyan földtől elrugaszkodott kérdés. Hogy miért? Megtudhatjuk, ha az emlékhely megtekintéséhez vezetést is kérünk. Az intézmény vezetője, Varga György olyan átéléssel mesél a mohácsi vészről, hogy néhány percen belül mi is ott vagyunk 1526 áprilisában: szemeink előtt indulnak el a túlvilágra a büszke magyar harcosok, átérezzük a karóba húzottak kínjait, a sok ezer ló szenvedését, megkönnyezzük a kisgyermekes édesanyák hősi áldozatát, s mire a lélekharanghoz érünk, talán már jobban megértjük azt is, mit jelent a kicsorbult rózsa, a szent koronát formázó fogadó épület, hogy tulajdonképpen, mit is jelent magyarnak lenni. Megér egy kitérőt a városból, ugye?

Amint sikerül az emlékhely hatása alól kivonni magunkat, egy jó ebéd után - amit akár itt az emlékhelyen is elkölthetünk - induljunk el a német néphagyományairól ismert Bólyba. Talán nincs is még egy ilyen település közel s távol, aki ennyire megőrizte történetét, tárgyi emlékeit, s a mai napig büszkén hirdeti azt.

Batthyány-Montenuovo Mauzóleum (fotó: boly.hu)

A városkához kalandos történetek fűződnek; még közvetetten Napóleon is szerepel a település önéletrajzában. A nagy francia hadvezér második feleségeként ismert Mária Lujza a waterloo-i csata után ugyanis megismerkedett Neipperg (Montenuovo) Ádám gróffal, és még élt Napóleon, amikor az egykori császárnőnek fia született, Vilmos, aki nem mellesleg az osztrák császár és a magyar király unokája volt. Ez a fiú férfikorba lépve Batthyány Júliát választotta élete párjául, akinek a hozományába a bólyi uradalom is beletartozott.

A család emlékezetét a mai napig őrzi a Batthyány-Montenuovo Mauzóleum 24 sírhelyével, a klasszicista stílusú kastély (ma szociális otthonként működik), a tizenegy hektáros, természetvédelmi oltalom alatt álló kastélypark, és nekik állít emléket a Békáspusztán található, országosan is elismert Agrártörténeti Kiállítás is, ahol a magyar mezőgazdaságán fejlődési szakaszain túl a Batthyány-Montenuovo család szövevényes életébe is betekintést nyerhetünk. A vezetett túra során megtudhatjuk, hogy a zivataros elmúlt század során, milyen körülmények között hagyta el a család Bólyt, a fogadalmat, miszerint sosem térnek vissza, majd a közelmúlt történéseit, a leszármazottak "haza érkezését". Persze, ennél jóval bonyolultabb, s fordulatokkal telis-tele van a történet; de a családi titkokat a bólyiak ismerik igazán.

Érdemes hát felkerekedni, és megismerni a titkok tudóinak történeteit; akár egy-egy pohár jó bólyi fehérbor társaságában a több, mint 400 pincéből álló bólyi pincesoron található pincék valamelyikében...