Dél-Mezőföld az ország „legfiatalabb vidékeinek” egyike, miközben a római korig visszamenő gyökerekkel büszkélkedhet. Mégis hogy lehet ez?
A tájegység, a legnagyobb kiterjedésű kárpát-medencei nagytájhoz, az Alföldhöz tartozik, teljes területe 1999 óta tájvédelmi körzet, egyedi védelem alatt áll.
Bár mikroklímája az alföldihez hasonlít, vízben mégis gazdag, hiszen itt folyik Európa legjelentősebb folyója, a Duna, amely kedvező feltételeket biztosít az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő vízi sportoknak, a kajakozásnak, kenuzásnak és a hajós kirándulásoknak is.
A klíma kedvező adottságokat biztosít a szőlőtermelésnek is. A Tolnai borvidék Magyarország egyik legfiatalabb borvidéke, területét 1998-ban jelölték ki. Történelme azonban sokkal távolabbi időkre nyúlik vissza, hiszen a Szekszárdi borvidék részeként majd kétezer éves történelmet mondhat magáénak.
Paksi ürge (fotó: Paks Város Önkormányzata)
Ringatózó árvalányhaj, löszfalak és ősi sztyeppék
Dél-Mezőföld természeti értékeit a jégkorszak alatt vastagon felhalmozódott löszréteg alapozza meg. Az ősi sztyeppék jellegzetességét leginkább a 43,2 hektáron elnyúló bikácsi Ökör-hegyen figyelhetjük meg; a május végén, június elején virágzó árvalányhajmező kihagyhatatlan látvány. Közvetlen közelében fekszik a szabadon látogatható Kistápéi-láprét, melynek tőzeges területén 11 orchideafaj virágzik. A kistápéi láprét hazánk egyetlen olyan területe, amelyet tavasztól őszig folyamatosan különleges virágok borítanak.
A paksi löszfal a Tolna Megyei Értéktár fontos alkotóeleme. A Duna révén közel 10 000 éve fokozatosan pusztuló és hátráló Mezőföld meredek peremmel szakad le a Dunára. A mintegy félmillió év alatt kialakult hatalmas löszdomb oldalában létesítették 1890-ben a paksi téglagyárat, az itt zajló bányászatnak köszönhetjük Magyarország legvastagabb lösz-öszletét.
És még egy érv, amiért érdemes felkeresni ezt a területet! A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén találjuk az Ős-Duna hordalékából létrejött, 242 hektáros paksi Ürge-mező homokvidékét, amely 4 kilométer hosszan tizenegy, tájékoztató táblával ellátott állomással és két, padokkal, asztalokkal berendezett pihenőhellyel ellátott tanösvényen a homokpusztai legelőt és annak élővilágát mutatja be. A tanösvény szabadon bejárható, de igény szerint a nemzeti park munkatársai szakvezetést is biztosítanak.
Római katona Lussoniumban (fotó: Paks Város Önkormányzata)
Épített örökségek nyomában
Az egyedülálló természeti csodák mellett nem feledkezhetünk meg a Dél-mezőföldi kistáj emberkéz alkotta látnivalóiról sem.
A Pakshoz tartozó Dunakömlőd területén, a valamikori Duna-meder fölé magasodó Bottyán-sánc tetején helyezkedik el a késő római erőd, a dunai limes Pannónia szakaszának egyik állomáshelye Lussonium. Az 1980-as évek óta folyó, folyamatos feltárások eredményeként számos katonai és polgári épület maradványa került elő. Az ásatások során kiderült, hogy a legkorábbi auxiliáris (segédcsapati) palánktábor már a Kr. u. 1. század derekán, Claudius császár uralkodása idején megépült és a 2. században is használatban volt. Az erőd területén történő régészeti ásatások eredményei a romkertben, a feltárások gazdag leletanyaga pedig a paksi Városi Múzeum állandó kiállításán tekinthetők meg.
A dunaföldvári Török (Csonka) Torony története a 16. század elejéig nyúlik vissza. A várat eredetileg a „Puszta kapujának” is nevezett Dunaföldvárnál található dunai átkelő védelmére emelték, de később börtönként is funkcionált. A fénykorát is ebben az időszakban élte a település, hiszen itt vezettek át a nemzetközileg is jelentős kereskedelmi főútvonalak, s a révátkelőhely szerepe is meghatározó volt a város fejlődésében.
A paksi járás egyik gyöngyszeme a pincefalujáról és falumúzeumáról ismert Györköny. A Falumúzeum 1900-as években épült házában hagyományosan berendezett lakásbelsőt csodálhatunk meg – bútorokkal, konyhai és kézműves eszközökkel.
A falu sajátossága, hogy a présházak és a pincék nem a szőlőkben vannak és nem is a faluban; hanem egy löszös talajú dombon sorakoznak. A györkönyi pincefaluban a talajnak köszönhetően a pincék boltozat nélkül is megállnak. A pincéket télen, a fagyos talajba vájták, így a felszíni növényzet nagyobb gyökerei az építmények plafonján ma is megcsodálhatók. Közel négyszáz présház sorakozik itt egymás mellett, ebből 310-et rendeltetésszerűen ma is használnak.
Paksi halászlé (fotó: Paks Város Önkormányzata)
Gasztronómia: a bor & hal fellegvára
Hasonló élmények érik a Duna parti Bölcskére érkezőket is a 380 pince láttán. Tulajdonképpen az egész Tolnai borvidék egy nagy pincefalu, ahol mindig megkínálják jóféle tolnai borral az oda érkezőt.
A paksi Sárgödör téren egymást érik a jobbnál jobb boros programok és gasztronómiai fesztiválok. A boros ünnepek közül a legfontosabbak Boráldás (amelyen három egyház szenteli és áldja meg a paksi borokat), a Bormustra és a Siller Fesztivál. Ezenkívül nyáron Kávé, Bor és Pálinkafesztivál, a szüreti időszakban Puttonyos Fesztivál jófajta tócsnival, s az év utolsó eseményeként Forralt Bor és Kolbászünnep is szerepel a programban. Ezeken a rendezvényeken a kiváló borok mellé természetesen helyi gasztronómia is dukál.
A Duna menti város gasztronómiai kínálata természetesen a halhoz kötődik. A hal rácosan, sütve, főve, bundában, pörköltnek, és számos más formában készülhet, de mind közül legnépszerűbb és legismertebb a paksi és a dunakömlődi halászlé.
Nincs városi rendezvény, családi, baráti összejövetel igazi dunai halból készült halászlé nélkül. A Paksra érkezők vagy átutazók közül sokan keresik fel a 6-os számú főút mellett a Paksi és a Dunakömlődi Halászcsárdát. A Dunakömlődi Halászcsárda - a valamikori útszéli fogadó - ódon falai között számos híresség fordult meg, megcsodálva a kipreparált halakat, valamint egy helyi horgász falra festett horgásztájait. A löszdomb lábánál épült Paksi Halászcsárda teraszáról egyedülálló panoráma tárul elénk a Duna lenyűgöző kanyarulatával.
